Ez csak hobbi, ugye?
Nem, nem hobbiból festek. Mivel többször kaptam ezt a kérdést, gondoltam írok erről pár sort, vagy sok sort.
Viszonylag későn 48 évesen jelentem meg a nyilvánosság előtt fal és vászonfestményekkel. Lehet sokan meglepődtek amikor az első képeimet, falfestményeimet meglátták.El kell mondjam, ez nem egy hirtelen gondoltam egyet és most festek történet. így születtem, tényleg. Elég kis korom óta a ceruza, festék a társam volt. Emlékszem volt időszakom amikor kimondottan grafittal rajzoltam csak, szerettem.
Mindennek ellenére amikor a pályaválasztásra került a sor, meg sem fordult a fejemben, hogy művészeti suliba menjek, valahogy nem is jött ez elő. Szóval így történt, hogy, bár rajzolgattam és festegettem még, de egyre távolabb kerültem attól, ami igazán közel állt hozzám. Nem is nagyon beszéltem erről senkivel. Aztán úgy 10 évvel ezelőtt a tesóm megkért második gyermekük születése előtt, hogy fessek már a gyerekszoba falra valami vidámat, szépet.Akkor felmerült bennem, hogy ha nekik kell,akkor kellhet ez másnak is, de még mindig nem tettem ezért semmit. Viszont egyre inkább érlelődött bennem, hogy csak meg kellene már lépni, hogy ebben teljesedjek ki.
Volt pár munkahelyem, és voltak sikereim is, voltam üzletvezető , volt 10-15 fős csapatom. Biztosítóknál voltam üzleti vezető, voltak sikerek és szerettem emberekkel foglalkozni, főleg azt szerettem, ha taníthattam, ha láttam más sikerét, amihez hozzá tudtam járulni. Mi a lényeg? 2015-ben kicsit el voltam akadva, nem mentek úgy a dolgaim, ahogy szerettem volna. Mindig volt egy szint amitől feljebb nem tudtam lépni, és nem értettem, hogy miért. Mondom nem vagyok buta, teszek is érte és mégsem...Hm.
Akkor egy barátom segítségével, illetve ajánlására elkezdtem "tanulni" az életről, arról hogy hogyan tudunk bármit megtanulni, alkalmazni, és arról, hogy hogyan tudom felfedezni igazi önmagam. Hálás vagyok ezért neki. Mondhatom azt, hogy ez segített abban, hogy bő 6 éve végre meghoztam a döntést: én festeni fogok.
Azóta egyéni vállalkozóként építem a művészi utam. Nem mondom, hogy könnyű illetve nem mindig az, sok feladat és sok sok munkaóra van benne, de élem azt, ami vagyok és amivel születtem. És igen, folyamatosan tanulok, mert imádok tanulni, a tudás és annak alkalmazása lenyűgöz. Főleg, hogy eredménye is van.
Célom, olyan alkotások létrehozása, amik lélekemelőek sok ember számára., mert annyi minden hatás ér minket a külvilágból, ami nem mindig kellemes. El tudom fogadni, hogy nem mindenkinek tetszik amit csinálok, ez teljesen rendben van.Viszont akinek tetszik, közülük szeretném, ha sokan-sokan haza is vinnének képeimből vagy festetnének otthonuk falaira velem valami olyat ami nekik tetszik és amitől sokáig, vagy mindig jól érzik magukat. Minden képem eladó, ha bármelyik tetszik kérdezz rá nyugodtan. Lehet kicsit hosszú lett, de ha eddig elolvastad köszönöm és csodálatos vagy! Ölelés!