Blog

Ez csak hobbi, ugye? 

Nem, nem hobbiból festek. Mivel többször  kaptam ezt a kérdést, gondoltam írok erről pár sort, vagy sok sort.  

Viszonylag későn 48 évesen jelentem meg a nyilvánosság előtt fal és vászonfestményekkel. Lehet sokan meglepődtek amikor az első képeimet, falfestményeimet meglátták.El kell mondjam, ez nem egy hirtelen gondoltam egyet és most festek történet. így születtem, tényleg. Elég kis korom óta a ceruza, festék a társam volt. Emlékszem volt időszakom amikor kimondottan grafittal rajzoltam csak, szerettem. 

Mindennek ellenére amikor a pályaválasztásra került a sor, meg sem fordult a fejemben, hogy művészeti suliba menjek, valahogy nem is jött ez elő. Szóval így történt, hogy, bár rajzolgattam és festegettem még, de egyre távolabb kerültem attól, ami igazán közel állt hozzám. Nem is nagyon beszéltem erről senkivel. Aztán úgy 10 évvel ezelőtt a tesóm megkért második gyermekük születése előtt, hogy fessek már a gyerekszoba falra valami vidámat, szépet.Akkor felmerült bennem, hogy ha nekik kell,akkor kellhet ez másnak is, de még mindig nem tettem ezért semmit. Viszont egyre inkább érlelődött bennem, hogy csak meg kellene már lépni, hogy ebben teljesedjek ki. 

Volt pár munkahelyem, és voltak sikereim is, voltam üzletvezető , volt 10-15 fős csapatom. Biztosítóknál voltam üzleti vezető, voltak sikerek és szerettem emberekkel foglalkozni, főleg azt szerettem, ha taníthattam, ha láttam más sikerét, amihez hozzá tudtam járulni. Mi a lényeg? 2015-ben kicsit el voltam akadva, nem mentek úgy a dolgaim, ahogy szerettem volna. Mindig volt egy szint amitől feljebb nem tudtam lépni, és nem értettem, hogy miért. Mondom nem vagyok buta, teszek is érte és mégsem...Hm.

Akkor egy barátom segítségével, illetve ajánlására elkezdtem "tanulni" az életről, arról  hogy hogyan tudunk bármit megtanulni, alkalmazni, és arról, hogy hogyan tudom felfedezni igazi önmagam. Hálás vagyok ezért neki. Mondhatom azt, hogy ez segített abban, hogy bő  6 éve végre meghoztam a döntést:  én festeni fogok.   

Azóta egyéni vállalkozóként építem a művészi utam. Nem mondom, hogy könnyű illetve nem mindig az, sok feladat és sok sok munkaóra van benne, de élem azt, ami vagyok és amivel születtem. És igen, folyamatosan tanulok, mert imádok tanulni, a tudás és annak alkalmazása lenyűgöz. Főleg, hogy eredménye is van. 

Célom, olyan alkotások létrehozása, amik lélekemelőek sok ember számára., mert annyi minden hatás ér minket a külvilágból, ami nem mindig kellemes.  El tudom fogadni, hogy nem mindenkinek tetszik amit csinálok, ez teljesen rendben van.Viszont akinek tetszik, közülük szeretném, ha sokan-sokan  haza is vinnének képeimből vagy festetnének otthonuk falaira velem valami olyat ami nekik tetszik és amitől sokáig, vagy mindig jól érzik magukat.  Minden képem eladó, ha bármelyik tetszik kérdezz rá nyugodtan.  Lehet kicsit hosszú lett, de ha eddig elolvastad köszönöm és csodálatos vagy! Ölelés! 

Ezt a bejegyzést az egyik közösségi média felületemre írtam, viszont azt gondolom itt is helye van. 

"Ennek a bejegyzésnek az az apropója, hogy ismételten felmerül innen- onnan, hogy mit csinálok festés mellett? , meg ugye ez hobbi? , és nem rég az a kérdés jött "- ingyen festel? " ez szó szerint így jött. És ilyenkor meg szoktam kérdezni, hogy ezt miből gondolja, már azért is, mert ha információt gyűjtene pl. beírja valaki a nevem a google-ba, ugye google a barátunk   , akkor elég sok infót talál rólam és szerintem abból kiderül, hogy nem hobbim a festés. Hivatásnak, küldetésnek tekintem. Persze nincs azzal különösebb gond, ha valaki rákérdez. Korábban jártam úgy többször is, hogy akkor vásárolta meg valaki kedvenc képét tőlem, amikor konkrétan kiírtam, hogy eladó, mert előtte ezt nem tudta és nem is kérdezett rá. Ezután kezdtem a kommunikációmon változtatni, hogy nehogy ez visszatartson bárkit is attól, hogy övé legyen kedvence. És írom még azért is ezt a posztot, mert lehet közületek, akik naponta itt vagytok velem - amiért nagyon hálás vagyok -  sem tudja mindenki, hogy ez nálam több, mint hobbi. Azért hoztam létre ezt az oldalt, hogy megmutassam alkotásaimat és minden nap örömöt csempésszek azok, tehát a ti életetekbe, akik követnek. Az is célom, nem titkoltan, hogy előbb - utóbb sok-sok embernek legyen legalább egy eredeti Bencs festménye. Napi szinten dolgozom azon, hogy egyre szélesebb körben tegyem magam és alkotásaimat ismertté. Ez nem könnyű, de akár nehéznek is nevezhetném, viszont szép! Örömömre szolgál, ha elolvastad, köszönöm! Lehet tudtam ezzel is segíteni.+

Barátsággal: Zsuzsa

A legtöbb esetben akrillal festek, egyenlőre csak ritkán olajjal. Valamiért jobban szeretem az akrilt, nekem gyorsabb és lezárom a képet selyemfényű akril lakkal ami kiemeli a színeket és megóvja a képet, így szinte olyan mintha olajjal festettem volna. Használok akril lassító médiumot ezáltal lassabban szárad a festék és jó krémes lesz, ami lehetővé teszi, hogy szépen egymásra és egymáshoz tudom dolgozni a színeket. 

Amikor elkezdtem vászonra is festeni, eleinte sok színt vettem, mert megtetszettek, hogy húúú de szépek, aztán rájöttem, hogy teljesen felesleges, elég ha az alapszíneket és pár színt vásárolok, mert úgyis én keverem ki a színeimet.. 

Stílusban hajlok a a realista felé, bár festettem már absztraktot is és 1-2 szürrealistát is. 

Ami közel áll hozzám az a természet és a belőle jövő szépség, egy-egy pillanat megörökítése, úgy ahogyan én látom és ahogyan láttatni szeretném. Imádok fotózni is és szívesen festek a fotóim alapján, ez néha teljes fotó ám legtöbbször abból csak egy részlet, amit tovább gondolok.  

Sosem festek meg egy képet egy nap alatt és nem azért mert nem lehet, hanem azért, mert szeretek elidőzni rajta, szinte ott vagyok benne a képben, érzem a hangulatát és ezt akarom a vászonra vinni. El tudok veszni a részletekben, rengeteg ecsetvonás van egy képben. Mikor alkotok valami igazán derűs nyugalomban tudok lenni és megszűnik tér, idő és minden más. 

Az érdekes az, hogy amikor falra festek akkor mindig előrajzolom a képet, viszont vászonnál szinte soha tájkép esetén, az épületeket és a portrét azt igen.  

Az alkotás, a festés egy másik világba visz el és ez nekem csodálatos érzés, és bízom benne, hogy a képeim ezt tükrözik a nézőnek is. Fő célom alkotásaimmal, az, hogy a szemlélőt és azt aki otthonába viszi képeimet segíteni tudjam abban, hogy jó érzései legyen, jobb állapotba kerüljön képeim láttán. vagy csak mosolyogjon ahányszor ránéz festményemre.  

 Hiszem, hogy  a művészet célja magasztos dolog és felelősség. Felelősség, hogy olyan alkotásokat adjunk az embereknek, amik jó érzéseket okoznak és ott is tartják őket. 

Ez az én hozzáállásom, és azon vagyok, hogy mindig a tőlem telhető legjobbat adjam közönségemnek. Ezért tanulok folyamatosan, kísérletezek és megfigyelek. 

Barátsággal: Zsuzsa